Vidám gondolatok kínoznak engem,
Ismeretlen utakra vitték lelkem.
Vendég vagyok itt vagy ez a végállomás?
Ne képzelődj, ez a valóság. Nem lehet vitás.
Öröm, az miről még sosem írtam,
Ezért kezembe pennát nem fogtam.
Egyik szemem sír, másik nevet,
Mégis a boldogság az, miért e tollat kezembe veszem.
Apró örömök, melyeknek sosem adok hálát:
tavasszal az előkertben tulipánok láttán.
Nyáron friss eperbe harapok, mely államon
lecsorgó édes íztől lesz oly mámoros.
A pénztárban előttem álló hölgy parfümét érzem
Oh, hogy ez mennyi emléket idéz meg.
Mikor megcsap a Balaton partján a rothadó hínár
kellemetlen szaga – tudom, nagyon fura.
De szemeim előtt, csak a tó tisztája mutat.
Öröm ez vagy boldogság, megmondanád?
A kettő teljesen más, ezt tudhatnád!
Boldog vagyok, amikor egy meleg beszélgetésben önmagamra lelek
és örülök, ha újra és újra láthatom a sós tengervizet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése