Névnapodra, Szeretettel

Amikor, még nem ismertelek,

csak az utcán a véletlenek,

az irodában az én levelem,

összeterelt bennünket.

Köszönetem, szívem, lelkem

ebben a versben,

mely a valóságban számomra

kifejezhetetlen.

Nem gondoltam volna,

hogy Neked egyszer verset írok,

most ez úton kívánok
nagyon sok boldog névnapot!

Édesapámnak

Rég elfelejtett álmok,

azok a gyermekkori képek,

idén 43 éves lettél,

és én veled együtt lépek!

Ahol a szó elszáll,

ott kezdődik a dallam,

csakhogy végre, az

édesapám hangját halljam.

Csillog a lelkem,

mikor arcod látom,

a mosoly a szádon, mindig igazi

bárhogy is álljon.

Felcsillant egy csillag

az égen

a remény csillaga az,

úgy vélem.

Kívánom, hogy vezessen

a szív és a szeretet,

vigyen téged oda,

ahol más még nem lehetett.

Dönts!

Elönt a vágy,

a fájdalom, a véletlen,

mert így még,

senki iránt nem éreztem.

Néztél utánam,

nem tudom miért.
Néztem utánad, de

Te meg sem rezzentél.

Azt hittem, már rég

elfelejtettél, közben

cselekedeteidre nézve

még minden benned él.

Nem éreztél még

semmi furát?
Esetleg egy szívbemarkoló esti túrát?

Bennem az érzés
Benned a válasz.
Csak annyit kérek

Egyszer hozd világra!

Érzések nyári estéje

Egy dobozba zártam szívem

Senki nem talált meg engem.

Féltem, örökre elvesztem,

Te megjelentél, és újjáéledtem.

Ha elveszítenélek Téged,

azt  mondanám,

nem kell többé így az élet.

Sosem mondtam még Neked,

mert magadtól megértheted.

Kimondatlan szó, mely

szép és kissé szívfájdító.

Néznénk a naplementét,

a csillagok hullásának estjét.

Vidámak lennénk Te meg Én.

Ölelésed elhiteti, hogy minden rendben

Bár érezhetném ezt minden percben.

Biztonságban érzem magam ölelésedben
Életünk egymásét kíséri kéz a kézben.

Jó Veled a csendet hallgatni,

néha a Holdat nézni,

órákig autókázni.

Tudod, mikor legbelül fáj,

csak annyira vágyom, hogy átkaroljál.

Ez a gyógyír mindenre.

Családi idill

Fájdító szavak, kiabálva mesélő falak

Történetek, mely mind kimondatlanul maradt.

Anyámnak azt mondtam, állj

Ilyet kérlek többet ne csinálj!

Üveg csattan az asztalon

Kés repül át a szavakon.

Émelyítő érzés melyre hazamenni,

soha sem volt kellemes felébredni.

Keresés az éjszakában

ígéretek gyógyszer pirulákban.

Szárazon marad a szem,

egy üveg whisky odalenn.

Tizenkét évesen felnőtté lettem

Gyermekkoromat meg nem élhettem.

Megbocsájthatatlan érzés,

mely mélyen karmol belém.

Ígérem más leszek,

gyermekemmel ilyet nem teszek.

Másnak szerető otthona, nekem

rossz példát mutató kaloda.

Egy új élet kezdete

Tudod, mit láttam amikor,

először a szívedben jártam?

Végtelen mély törődést

Álmokból felépülő kötődést.

Ragaszkodtam hozzád, mint

levél a virághoz, alma a fájához.

Önzetlen lelkedhez,

gyönyörű szemedhez.

Vártalak a Hold fényében

Láttalak a Nap színében.

Láttalak esthajnalcsillag sugarában

Távolodó autók ablakában.

A világban béke lenne és szeretet

Ha ily örök érvényű emberek élnének.

Akiknek szavában

ketté olvad a méreg..

Törékeny lelked nagy segítsége,

Anyai kéz érintő ölelése.

Kedves hangod mindig felvidít

Érzem épp ez az, ami hív.

Hány meg hány ember

hagyott cserben, ebben az életben,

de Te szívemet ez esetben

örökéletűvé tetted!

Cigarettafüst szállt előttem,
mint tűz a ködben.
Véletlen végtelenben
egyetlen életemben.

Fájdalmam ordítom,
legbelül halkítom.
Vörös vér szívemet öleli
Ahogy két kéz egymást el nem engedi.

Hátat fordított,
az álmatlan világnak
keserédes szavaknak,
el nem mondhatta senki másnak.

Ez a zűrzavaros élet
megkergült lelkek
Elveszett emberek
Mára csak te maradtál énnekem.