Éjszaka volt

Csillapíthatatlan a vágyam

Irántad,

nem bíztam még ennyire

senki másban.

Ki nem fejezhető érzéseket

keltesz életre bennem,

megtépázva érzem, nem lesz

hatalmam ebben a szerelemben.

Szíved dobogását, amikor

hallani vélem

életre kel bennem egy fény,

mely megcsillan az éjszaka közepén.

Hajnalban, amikor felkel a Hold

Te megnyugszol,

érzem, ahogy szíved

halkan zakatol.

Meg nem mondhatom,

amit már reggel érzek.

Kihűlt testemen

fáradt verejtékek.

Kezedet foghatom-e?
Hangodat hallhatom-e?
Szívedet érezhetem-e?
Arcodat tapinthatom-e?

Az éjszaka hangjai

Szeretnék beleharapni a levegőbe

Ízlelni az érzés illatát,

megmarkolni a gondolatok szellőjét

És átélni a benned élő érzést.

Vágtatni a tenger hullámain

Hajnali vágyakat ízlelni

Az aromákat megfogni

A kellemes látványt hallani.

Mit mondhatnék még neked?

Vágyom a szemed látványára,

A hangod hallatára,

A csend tapintatára.

Átbújni a szivárvány alatt,

Megfogni a felhők lábát,

Látni, ahogy lepereg az esőcsepp,

Ahogy sós könnyeket erőltetsz.

Törékeny lelkemet elrontani nem lehet

Bennem élő vágyakat felkeltheted

Szép szavakkal, erős álmokkal,

éjszakai tücsökzenékkel.

Sötétedés után

Tudjátok, sokszor szerencsét próbáltam -

Hány és hány emberrel találkoztam,

Mindegyik más: vad és kábító,

szeleburdi, miközben jó hallgató.

Rózsa illat szökken az ablakon
Szomszédok zaja surran át a falakon.

Halk boldogság tombol az utcán

én pedig ülök. Nézek csendben, némán.

Lágy fuvallat simogatja arcom,

kitárom a karom és várom,

hogy elkapjon egy gyengéd álom,

melyből majd a jövőmet is kitalálom.

Céljaim bármilyen messzinek tűntek

 valahogy mindig elértem őket.

Soha ne adjuk fel: akkor is ha fáj,

akkor is ha nehéz, akkor is ha már minden veszni kész.