Családi idill

Fájdító szavak, kiabálva mesélő falak

Történetek, mely mind kimondatlanul maradt.

Anyámnak azt mondtam, állj

Ilyet kérlek többet ne csinálj!

Üveg csattan az asztalon

Kés repül át a szavakon.

Émelyítő érzés melyre hazamenni,

soha sem volt kellemes felébredni.

Keresés az éjszakában

ígéretek gyógyszer pirulákban.

Szárazon marad a szem,

egy üveg whisky odalenn.

Tizenkét évesen felnőtté lettem

Gyermekkoromat meg nem élhettem.

Megbocsájthatatlan érzés,

mely mélyen karmol belém.

Ígérem más leszek,

gyermekemmel ilyet nem teszek.

Másnak szerető otthona, nekem

rossz példát mutató kaloda.

Egy új élet kezdete

Tudod, mit láttam amikor,

először a szívedben jártam?

Végtelen mély törődést

Álmokból felépülő kötődést.

Ragaszkodtam hozzád, mint

levél a virághoz, alma a fájához.

Önzetlen lelkedhez,

gyönyörű szemedhez.

Vártalak a Hold fényében

Láttalak a Nap színében.

Láttalak esthajnalcsillag sugarában

Távolodó autók ablakában.

A világban béke lenne és szeretet

Ha ily örök érvényű emberek élnének.

Akiknek szavában

ketté olvad a méreg..

Törékeny lelked nagy segítsége,

Anyai kéz érintő ölelése.

Kedves hangod mindig felvidít

Érzem épp ez az, ami hív.

Hány meg hány ember

hagyott cserben, ebben az életben,

de Te szívemet ez esetben

örökéletűvé tetted!

Cigarettafüst szállt előttem,
mint tűz a ködben.
Véletlen végtelenben
egyetlen életemben.

Fájdalmam ordítom,
legbelül halkítom.
Vörös vér szívemet öleli
Ahogy két kéz egymást el nem engedi.

Hátat fordított,
az álmatlan világnak
keserédes szavaknak,
el nem mondhatta senki másnak.

Ez a zűrzavaros élet
megkergült lelkek
Elveszett emberek
Mára csak te maradtál énnekem.