Veretlen mondatok
Kimondatlan szavak, na de kérlek!
Ennek híre, hamva sem maradt.
A világ összeomlott, majd újra felépült.
Emberek megjelentek és előjöttek.
Álmaimban csak értem éltek.
Vágyaim újjáépültek, boldogságom
A tetőfokára hágott, itt van minden, amit
A szívem eddig csak más emberen látott
Melankólikus világa, ott benn
Az agynak és a szívnek, páros számú virága
Az élet örökös körforgása, számtalan sok gondolása.
Velencében jártam, páratlan szép világban
Bennem élt az érzés, hogy nem is láttam,
Mert megfagyott a vér az ereimben és csak álltam.
Vártam a csodát a befagyott tó jegén,
Mikor megérintett tüzes szele, hogy végig bennem élt
Csak nem ismertem fel, hogy ez az, amit senki sem ért.
