Valakinél ottfelejtettem lelkemet
Egy betöltetlen űr van benne
Felbolyhozott szálak száza
Mit helyrehozni végtelen idők órája.
Valaki elcsente tőlem a fuvallatot
Amit lám régen a sors tálcán kínálgatott.
Most üres a tálca fényes máza
Úgy keresem, de mindhiába.
Valaki keresi, kutatja, életét rászánja
Még talán a földet is kiássa.
Holott más az ujját sem mozdítja, de mégis
A sors kèzen fogja és ölébe hullajtja.
Valaki azt ígérte, ha felnézek az égre
Ott lesz ő és megmutatja mennyei pompában
Milyen szép is lehet az élet
Olyankor, ha a szívem kertje teljes virágban van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése