Egyedül vagyok, és gondolkozom
Azon merengem miért adta ezt a sors
A sors kegyetlen,gonosz, és végtelen
Nincs hozzá fogható értelem
A sors kegyetlen
Van valaki akit szeretek
De ô nem tudhatja mit érezhetek
Szeme akár a gesztenye
Arca a szikrázó napsugár tükörképében ragyog
Olyan mint a cseresznye
Szíve oly puha és lágy
Hangja oly selymes és lágy
Érintése olyan akár egy vágy
Nincs hozzá fogható érzelem
Hajában meglátom ragyogni a holdat és érzem a közelségét
Olyan ez mint egy nyári nap,meleg és kellemes
Ölelése mint a napsugár szelíd karmolása
Még mindig egyedül vagyok
Csak annyit hogy vagyok
Az óra jár, kattog
Nincsenek hozzá fogható hangok.
........szeretem ôt , de úgy érzem ô is szeret
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése