2011. szeptember 22., csütörtök
Csak egy ölelést
Az érzelem, amit érzek szívem mélyén,
A fájó hasítások,amit érzek lelkem söpredékén.
A szeretet, amit sosem kaphatok attól igazán
akit szeretek az élet zamatán.
A szeretet, a szeretet az eltitkolt életet
nem befolyásolható lelki érzetet
melyet egy fénylô tenger mélyén
rózsakereszt tesz széppé.
Nem tudom mi zajlik bennem,
de borzalmas lelki kudarc ez nekem.
Amikor csak Rád nézek,érzem a lelkedet
látom a szemedet.
Amikor megölelsz,érzem szívedet,
minden dobbanását.
Látom az arcod,gyönyörû barna szemekkel,
Ezzel a képlékeny üveggel
melyben meglátom gyöngeséged
mely elárul minden titkod,vétked.
De ez nem számít,mert tudom hogy így vagy valódi
nem csak némi plasztik barbie.
Benned rejlô szereteti lélek,
melyet kimondani is félek
ha az életed elszakít az életemtôl
mely varrhatatlan mély sebeket képez
vörös vérû mély szívembôl.
Csak egyet szeretnék a létemben,
amit sosem kaphatok meg az életem kertjében:
Pár megható ölelés,mely eljátssza az élet szerepét.
Féltékeny szívem feladta a harcot
Nem bírja tovább a kudarcot.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése