2014. augusztus 16., szombat

Sötétedés után



Tudjátok, sokszor szerencsét próbáltam -
Hány és hány emberrel találkoztam,
Mindegyik más: vad és kábító,
szeleburdi, miközben jó hallgató.

Rózsa illat szökken az ablakon
Szomszédok zaja surran át a falakon.
Halk boldogság tombol az utcán
én pedig ülök. Nézek csendben, némán.

Lágy fuvallat simogatja arcom,
kitárom a karom és várom,
hogy elkapjon egy gyengéd álom,
melyből majd a jövőmet is kitalálom.

Céljaim bármilyen messzinek tűntek
 valahogy mindig elértem őket.
Soha ne adjuk fel: akkor is ha fáj,
akkor is ha nehéz, akkor is ha már minden veszni kész.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése