2013. január 8., kedd

Cigarettafüst szállt előttem,
mint tűz a ködben.
Véletlen végtelenben
egyetlen életemben.

Fájdalmam ordítom,
legbelül halkítom.
Vörös vér szívemet öleli
Ahogy két kéz egymást el nem engedi.

Hátat fordított,
az álmatlan világnak
keserédes szavaknak,
el nem mondhatta senki másnak.

Ez a zűrzavaros élet
megkergült lelkek
Elveszett emberek
Mára csak te maradtál énnekem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése